Írói előszó:
„Az első előtti perc csíkos tapéták ketrecében. Nem áll meg az élet, a természet ügyei, a betegségek, a közömbös kataklizmák, a rettegést is ideszámítva, minden unalomba fullad, magányok tébolyává oszlik. Elhalnak a szervek,
amiknek létezéséről nem tudtunk, elbomlik a szemét az utcán. Jó lesz nekünk, elfelejtjük a szégyent, a távolság boldogságát. Gyarapodunk ismeretben, dúsulunk, nevelődünk, tömött zsákok, horpadt remény, gügyögő terror.” G. L.