Ez Shakespeare egyik legkeserűbb, legkiábrándultabb drámája. Kiderül belőle, hogy a jótékonyság nem azonos a jósággal, és a bőkezűség vajmi keveset ér emberismeret nélkül. Timónról a régiek is tudtak, a reneszánsz kori olvasó Lukianosz egyik dialógusában találkozhatott vele, Alkibiadészről pedig Thuküdidész ír szörnyűségeket, majd az ő nyomdokain Plutarkhosz. Annak a mai szerzőnek, aki újra akarja gondolni Shakespeare drámáját, nem annyira magából a drámából, inkább az említett kútfőkből kell merítenie – és már meg is kapjuk a mi korunk valóságának egyik igen rémes, de kétségkívül színpadra kívánkozó vetületét.